Betöltés…
WAGO Hungária

A lényeg, hogy összehangoltan tudjunk dolgozni – Interjú Fekete Zsolttal, a 2017-es Ajtonyi verseny győztesével

Idén 25. alkalommal rendezik meg az Országos Ajtonyi István Irányítástechnikai Programozó Versenyt, mely az irányítástechnikai érdeklődésű diákok számára az egyik legfontosabb megmérettetésnek számít.

Nem csupán az értékes nyeremények és az elismerés miatt lehet ez fontos pont a hallgatók életében, hanem azért is, mert megismerkedhetnek a hazai piac fontos szereplőivel, sőt! Arra is akad nem egy példa, hogy valaki a versenynek köszönhetően, már ekkor rátalál későbbi munkahelyére.

Közéjük tartozik Fekete Zsolt is, aki 2017-ben egy WAGO PLC-t használt a verseny során, hamarosan pedig már a WAGO Hungária Kft. munkatársai között találta magát. Vele beszélgettünk a versenyről, a szakma hazai helyzetéről és persze a WAGO-ról is.

Először is mesélj magadról egy kicsit, milyen pozícióban vagy a WAGO Hungáriánál, milyen feladataid vannak pontosan?

Támogató mérnökként dolgozom a WAGO-nál. A feladatom főként műszaki segítségnyújtás a partnereknek és a kollégáknak is. Foglalkozom még tervek összeállításával, hogy milyen automatizálási termékekre van szükség különböző feladatok megvalósításához. Mára már az oktatások szervezésében és lebonyolításában is részt veszek.

Honnan jött az érdeklődés a szakma iránt?

Ez egy érdekes történet. Úgy kezdődött, hogy 4 éves koromban eljött hozzánk egy villanyszerelő, mert elromlott a mikró, egy órán át nézegette, aztán elkért 5000 forintot. Anyukám nyilván kiakadt, hogy ennyi pénzt elkér a semmiért, mire mondtam, hogy akkor én is villanyszerelő leszek. Ekkor ő azt mondta, hogy inkább villamosmérnök legyek, mert abban több pénz van. Szerencsére aztán a későbbiekben kiderült, hogy tényleg van hozzá érzékem, illetve a matek és a fizika is meglehetősen jól megy.

Mikor és hogyan találkoztál először a WAGO termékeivel?

Az egyetemen a szakdolgozat úgy kezdődik, hogy van két önálló projektünk, amikre általában később maga a szakdolgozat is épül. Az első önálló projektemmel nem tudtam haladni, mert nem is igazán foglalkoztam vele, csak a félév háromnegyede környékén beszéltem Lamár Krisztián Tanár Úrral, hogy akkor én lassan nekikezdenék. Megkérdezte, hogy milyen PLC-t választottam, én pedig mondtam, hogy Siemenst. Mire ő szólt, hogy de hát itt ez az új WAGO, én meg erre csak annyit mondtam, hogy hát jó, akkor legyen inkább az.

A WAGO PLC nem volt benne a labormérésekben, ezért alig valaki foglalkozott vele előtte, úgyhogy jó lehetőség volt, így ebből készült el az első önálló projektem. Aztán kiderült, hogy van az Ajtonyi PLC verseny, és mivel én már eleve ezzel az eszközzel foglalkoztam, elindultunk vele a versenyen is, amit végül meg is nyertünk.

Ott találkoztam először Buskó Gábor – most már – kollegámmal, akivel el is kezdtünk összebarátkozni, kontaktot cseréltünk. Kicsivel később Lamár Krisztián Tanár Úr közreműködésével keresett egy másik – most már – kollégám, Laurentzi Norbert, hogy esetleg lenne-e kedvem velük dolgozni. Én pedig igent mondtam, mert nagyon szimpatikus volt a lehetőség, az állásinterjú, és maga a társaság is.

Innentől kezdve már velük dolgoztam. 2017. szeptember 4-én volt az első napom a WAGO-nál, ahol rögtön bedobtak a mélyvízbe, és részt vettem egy üzembehelyezésen.

A versenyen Ti WAGO PLC-vel szerepeltetek, de mindenki szabadon választhat. Mekkora különbséget jelent, hogy ki milyen márkát választ?

Inkább az számít, hogy ki mennyire tudja elsajátítani az adott PLC sajátosságait. Siemensnél például elég gyakori, hogy mindent egyedire alakítanak ki, hiszen piacvezetőként ezt megtehetik. Ezért azt lehet mondani, hogy ami Siemens megoldás, az mindig különbözik egy kicsit a többitől. Lehet, hogy valakinek az agya a Siemens megoldást sokkal egyszerűbbnek tartja, lehet, hogy valaki meg a mi megoldásunkat tartja logikusabbnak. Igazából a PLC-k között az a nagy különbség, hogy melyik mikori. Egy nagyon régi PLC-n például nem lehet olyan programnyelvet, például az ST-t használni, ami az Ajtonyi versenyen hallatlan nagy előny lenne. Aki ezt nem tudja ma a versenyen használni, az valószínűleg az első 10 helyezett közé nem tud bekerülni.

Hányszor voltál a versenyen?

Kétszer voltam, először 2017-ben, akkor két csoporttársammal, Szekeres Bálinttal és Nagy Tiborral. Tibi volt a segédprogramozó: ő írt olyan részeket, amik úgymond rutinszerűen elkészíthetőek voltak, ugyanakkor nagyon időigényesek. Bálint volt az, aki beszélt, aki tartotta a kapcsolatot, mondhatni ő volt a marketingese a csapatnak, aki eladta a programunkat. És tényleg lehet ezt mondani, mert ugyan összeraktunk egy jó programot, ami jó pontszámot ért el, viszont ő tudta elmondani a fontos pontokat a bemutatás során, ami a győzelemhez szükséges volt.

Én pedig a főprogramozó voltam, ami annyit jelent, hogy a programnak a fő vázát én készítettem el, és én adtam ki a feladatot például Tibinek, hogy mihez mit kell elkészítenie. Így hárman dolgoztunk együtt, és abban az évben nyertünk is. 2018-ban voltam második alkalommal, akkor csak két fős volt a csapatunk, Sávai Ági volt a társam. Akkor ötödik helyezést értünk el, részben épp azért mert kevesebben voltunk.

Elfogultság nélkül, mi az, ami szerinted jobbá teszi a WAGO PLC-t a konkurenciánál?

Ez egy érdekes kérdés, mert ugye minden eszköznek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Nálunk például az a nagy előny, hogy gyakorlatilag minden épületautomatizálási protokollal képesek vagyunk kommunikálni, ráadásul szerintem nagyon egyszerűen. Egy automata világítást leprogramozni annyi például, hogy kettő blokkot bedobok és kész is. De persze mint minden szoftvernek, ennek is megvannak a hibái, de mint a többi rendszernél, itt is akkor tudsz igazán jól dolgozni, ha ismered a hibáit és azokat az előnyödre tudod fordítani.

A WAGO-s karriereden túl mit profitáltál az Ajtonyi versenyből?

Azt kell mondjam, hogy a verseny nemcsak a karrieremet, de az egész életemet is megváltoztatta. Előtte nem volt túl sok önbizalmam úgy az életben általában. Inkább ez a szerényebb, visszahúzódóbb srác voltam. Vagy az, aki ha épp nem visszahúzódik, akkor legfeljebb hülyéskedik. Ezzel a versennyel, azzal, hogy elértük az első helyezést, hogy kiállhattunk a dobogóra, megkaptuk az emléklapunkat… ezek nagyon nagy lökést adtak az életemnek. Ez vezetett olyan sikerekhez, hogy tényleg a WAGO-nál jól tudtam teljesíteni, hogy boldogan tudom végezni a munkámat most is. Például ez az önbizalomlöket vezetett ahhoz is, hogy most már 13 hónapja együtt vagyunk a barátnőmmel. Szóval ez a verseny nagyon sok mindent előre lökött az életemben.

Mostani versenyzőknek mit tanácsolnál, mire figyeljenek?

Az egyik legfontosabb dolog szerintem a csapaton belüli szerepek felosztása. Nyilván többféle szerepkiosztás is előfordulhat: lehet az, hogy mindenki programoz, össze tudnak dolgozni, fel tudják osztani a feladatokat. De lehet az is, hogy mindenki teljesen más területtel foglalkozik, külön funkciót lát el, mint ahogy nálunk volt 2017-ben, amikor volt egy fő- és egy segédprogramozó, valamint egy előadó. De állítólag olyan csapat is volt már, ahol ketten szimbiózisban programoztak, a harmadik srác pedig semmi mást nem csinált, mint hordta nekik a kávét.

Tehát a lényeg szerintem az, hogy a lehető legösszehangoltabban tudjanak dolgozni. Hiszen az életben is az szokta a legnagyobb kihívást jelenteni, hogy hogyan tartjuk a partnerrel a kapcsolatot, hiszen enélkül jönnek a félreértések, kimaradnak feladatok. Ha ezeket elkerüljük, ha mindenki megfelelő módon meg tud beszélni mindent a másikkal, ha nem az a cél, hogy valakinek mindig igaza legyen, ha félre tudjuk tenni ezt a fajta egót, akkor nincs akadálya a győzelemnek.

A munkádban jelenleg mit szeretsz a legjobban?

Elsőként mindenképpen azt, hogy azt az eszközt programozom, amit szeretek, és sikerül Magyarországon elsőként megvalósítani feladatokat. Gyártói képviseletként első kézből kapjuk meg a lehetőségeket, így mindig meg van az alkalom a programozásra is. Ez a szakmai szempont.

Másrészt pedig nagyon szeretem a kollégáimat is, egy rendkívül jó közösségben dolgozunk. Gyakorlatilag olyan érzésem van, mintha a haverok közé mennék dolgozni, és szerintem ezt nem lehetne feladni akkor sem, ha egy másik cég dupla fizetést kínálna.

Jelenleg sokkal több a frissdiplomásoknak szánt pozíció a szakmában, mint ahányan végeznek az egyetemen. Szerinted mivel lehetne vonzóbbá tenni ezt a pályát a fiatalok számára?

Igazából főleg az a probléma szerintem, hogy a fiatalok nem is tudják, hogy maga a villamosmérnöki szakma önmagában mit is jelent. Hogyha valakinek azt mondják, hogy villamosmérnök, jó eséllyel a villamos fog eszébe jutni. Esetleg még eszükbe jut, hogy biztos valami erőműben dolgoznak a villamosmérnökök.

Meg kéne mutatni nekik, hogy miről is van szó, és ez a mi felelősségünk is, hogy tartsunk oktatásokat olyan diákoknak, akik érdekeltek lehetnek a témában. Szoktunk járni például szakgimnáziumokba előadásokat tartani, de akár még általános iskolába is lehetne menni, bár ott még nagyon kevés alappal rendelkeznek hozzá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük