Betöltés…
WAGO Hungária

Megtanultuk, milyen stresszhelyzetben teljesíteni – Interjú az Ajtonyi verseny Dalma és a Rakéták csapatával

Áprilisban lezajlott a XXV. Jubileumi Országos Ajtonyi István Irányítástechnikai Programozó Verseny, amelyen két csapat is WAGO PLC-vel indult. Az egyik ilyen csapat a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karán a Műszertechnika és Automatizálási intézet Számítógépes Folyamatautomatizálás (F5) modulján tanuló Dalma és a Rakéták volt, akikkel frissen szerzett tapasztalataikról beszélgettünk.

 

Kicsit meséljetek magatokról, honnan jöttetek és mi hozott titeket az automatizálás világába?

Vuk Dalma: Nagykanizsáról jöttem, most már hatodik féléve vagyok a Kandón. Gimnáziumban a matek és a töri volt a kedvenc tantárgyam, úgyhogy választanom kellett, hogy a humán vagy a reál oldalra álljak rá, végül az utóbbit választottam. Többek között azért is, mert itt mindig vannak újítások, kihívások, amikkel szembesülünk. Még az óbudai telephelyen kezdtem, ott volt közöm az erősáramos képzésekhez is, de szerettem volna minél többet tanulni az egyetemi évek alatt, ezért választottam ezt. Az automatizálás volt az a modul, ami leginkább megfelelt az én érdeklődési körömnek.

Zelenyánszki Alex: Békéscsabán születtem, de Pesten nőttem fel. Már sokadik éve vagyok a Kandón. Ugyan ez az első szakom, de másodjára kezdtem el, mert először nem voltam benne biztos, hogy ezt szeretném, kimentem Finnországba egy évre, úgyhogy már jó ideje ide járok, de én nem bántam meg egy percét sem. Igazából mindig is ezzel akartam foglalkozni, már középiskolában is ezt tanultam egy technikai szakiskolában. Édesapám is villamosmérnök, csak ő híradástechnikát tanult. A Kandón az automatizálás szakirányt erősebbnek éreztem a híradástechnikánál, az erősáram vonal pedig soha nem érdekelt, így az fel sem merült – ha kevesebb volttal is meg tud rázni az áram, miért foglalkoznék erősebbel. 🙂 A motiváció egyszerű volt, elejétől kezdve ezt szerettem volna csinálni, és élvezem is. Így a vége felé már nagyon örülnék, ha effektíven csinálhatnám is, amit eddig tanultam, és nem csak az iskola lenne.

Mikulásik Péter: Szintén vidéki vagyok, zalaegerszegi. Én is sokadik éve tanulok, mert volt egy két évig tartó közgázas elhajlásom, úgyhogy hetedik éve eszem az egyetemistáknak a száraz kenyerét. A villamosmérnök szak nem volt annyira tudatos, mert alapvetően humán beállítottságú voltam, csak tudtam, hogy nem menne nekem az a fajta munkavégzés. Emellett volt bennem műszaki véna is – a családban is sokan dolgoznak ezen a területen –, és úgy láttam, hogy a villamosmérnökség az, amit a legjobban el tudok sajátítani a nulláról indulva. Ez nagyjából igaz az automatizálás szakirányra is, itt is úgy éreztem, hogy ez a leginkább elsajátítható számomra. Ráadásul már gyerekként is nagyon szerettem a Discovery Channelen a How It’s Made sorozatot, ahol mondjuk robotok pakolgatták a csokikat, és gondoltam, hogy ilyet én is tudnék csinálni, ha tanulok.

 

Ajtonyi irányítástechnikai verseny

 

Hogyan állt össze a csapat az Ajtonyi versenyre és hogyan készültetek fel?

Péter: Kellett egy lány a rakéták mellé. Összesen hatan jeleztük, hogy szeretnénk menni a versenyre – ennyi a limit intézményenként –, csak a csapatfelosztásokat kellett kitalálni, úgyhogy mi gyorsan „lenyúltuk” Dalmát a többiek elől. Tavaly nyáron már volt szerencsém dolgozni nagyobb ipari környezetben, úgyhogy volt tapasztalatom, amit próbáltam megosztani a többiekkel. Aztán kiderült, hogy a verseny során ez nem jelent feltétlenül előnyt, ez sajnos az eredményen is meglátszott. Leginkább gyakorlással, előző évi feladatok megoldásával készültünk, de általunk kitalált problémákat is próbáltunk megoldani.

Alex: Volt olyan verzió is, hogy felbontjuk a megoldásokat a verseny során, és mindenki a neki jutó feladatrészeket csinálja meg, de aztán végül ezt elvetettük. Helyette mindig az vállalt magára egy-egy feladatot, aki a magáénak érezte. Peti volt, aki leginkább programozott, Dalma pedig igazából debugger volt.

Dalma: Igen, én voltam az élő debugger, csak sajnos nem mindent vettem észre. Nekem tényleg az megy jobban, hogy feltérképezzem az elkészült programot és jelezzem a hibákat. Elég sok mindent sikerült kilőnünk, de az a baj, hogy nem mindent.

Péter: Dalma látta struktúrájában a programot, és ha úgy látta, hogy valamit nagyon elviszünk rossz irányba, vagy túlgondolunk valamit, akkor ránk szólt és visszaterelt minket a helyes útra.

 

Hogy éreztétek magatokat a verseny során? Milyenek voltak a feladatok?

Dalma: Az elméleti feladatoknál az előző éviekből indultunk ki a felkészüléskor. Azt vettük észre, hogy voltak évről évre ismétlődő feladatok és típusok… na, ez idén teljesen máshogy volt, úgyhogy nagyon meglepődtünk, de így is elég jól helytálltunk.

Péter: Kaptunk olyan feladatokat, amilyeneket korábban még soha nem láttunk, de szerencsére ezen az egyetemen olyan átfogó ismereteket szereztünk meg, hogy adott esetben ennek köszönhetően bele tudtunk kezdeni az ismeretlen feladatok megoldásába is, aztán menet közben éreztünk rá a logikájára.

Alex: Igen, tényleg az a jó ezen a karon, hogy nagyon jó elméleti alapokat kaptunk. Meg az elméleti feladatokat nagyon jól sikerült felosztanunk magunk között.

Dalma: A gyakorlat ilyen szempontból is más volt, mert arra előtte alig volt időnk, hogy együtt gyakoroljunk, így nem is feltétlenül ismertük meg, hogy melyikünk, miben jó igazán.

Alex: Az első gyakorlati feladat nem tűnt nehéznek (robotkarokkal kellett kockákat megfelelő sorrendbe rendezni – szerk.), de végül mégis annak bizonyult. A mezőny 80%-a elbukta végül a feladatot, ami azért szerintem arra utal, hogy inkább a feladat nehézségével vagy a kommunikációjával volt a gond és nem a csapatok felkészültségével, tudásával.

Péter: Ezt ilyen úgymond kudarcos pozícióból nyilván fura mondani, de szerintem maga a megoldandó feladat jó volt. Volt benne elméleti algoritmussal kapcsolatos rész, de közben életszerű is volt maga a feladat. Viszont valahogy a technikai megoldás túl lett cizellálva.

Alex: A második gyakorlati feladatnál (egy fűnyírót kellett betanítani egy adott útvonal megtételére – szerk.) már jobban belejöttünk, és a feladatokat is jól tudtuk szétbontani, úgyhogy itt közösen, egymással párhuzamosan tudtunk dolgozni.

 

 

Ajtonyi irányítástechnikai verseny

 

Milyen következtetéseket tudtok levonni magatokkal kapcsolatban?

Dalma: Az, hogy nem úgy sikerült a verseny, ahogy szerettük volna, szerintem leginkább a rutintalanságból fakad, illetve abból, hogy nem ismertük egymást eléggé, nem volt meg a kialakult közös munkamódszerünk. Többet kellett volna gyakorolni.

Péter: A konkrét órában mérhető gyakorlást nem lehet megspórolni. Hiába próbáltuk kiváltani jó ötletekkel, hiába találtunk ki jó gyakorlófeladatokat, sajnos arra nem volt időnk, hogy együtt leüljünk és megoldjunk problémákat. Illetve nekem az egész verseny kicsit stresszes volt, az hogy időre megcsinálni ilyen körülmények között a feladatokat, új volt nekem.

 

Szerintetek mit profitáltatok a versenyen való részvételből?

Péter: Egyfelől, jó volt, hogy a WAGO-t választottuk, mert nagyon más rendszer, mint például a Siemens. Sokkal nyíltabb, nagyobb önállóságra ad lehetőséget, úgyhogy jó volt ebbe is beletanulni. A versenyen, hát, ott meg megtanultunk egy csomó módszert, hogy hogyan nem kell programot írni, elkövettünk olyan hibákat, amiket így már többet nem fogunk. Meg ezt a versenyt a szakma tényleg szemmel tartja, így nagy előnnyel indulunk a munkavállalásban.

Alex: Szerintem a kapcsolati tőke megszerzése is nagyon jó volt. Mind a velünk egykorú résztvevőkkel, mind a szakma világában is jó volt láttatni magunkat, főként, hogy a visszajelzések alapján az eredményünk is jó volt és tetszett nekik. Illetve megtapasztaltuk, hogy milyen stresszhelyzetben teljesíteni, ami biztos, hogy a jövőben, a szakmában való munka alatt is elő fog fordulni.

 

Hogy képzelitek el a jövőt? Mik a további tervek?

Dalma: Én szívesen mennék még tovább MSc-re is, de emellett szeretnék elkezdeni dolgozni egy nagyobb cégnél.

Alex: Most kezdtem el egy gyakornoki állást egy multinál, ami a szakmán belül szerintem elengedhetetlen tapasztalatot ad majd. Főleg, ha a későbbiekben esetleg ismét külföldre mennék.

Péter: Én már mindenképpen dolgozni szeretnék államvizsga után. Nem értek egyet azzal, hogy mindenképp kell a multis háttér, mert előbb-utóbb még kis cég tagjaként is szakmailag kötődni fogsz ezekhez, így belelátsz majd.

Alex: Nagyon sok a lehetőség, van miből válogatni, az egyetemre is sok cég jön, hogy például gyakornokokat keresnek. Úgyhogy aki dolgozni szeretne diploma után, annak nem kell aggódnia, hogy nem talál munkát.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük