Elsőként CoDeSys 3.5-ben programozható WAGO vezérlő a 751-9301-es, de az összes PFC200 (G2) 750-821x-es vezérlő is és további vezérlők lesznek még programozhatók ebben a környezetben (további információ: support.hu@wago.com e-mail címen). 
A 751-9301 kompakt vezérlőről néhány műszaki paramétert az alábbi táblázat tartalmazza.
751-es Sorozat
Kompakt Vezérlő 751-9301 (CC100)
| Jellemzők | |
| Tápellátás | +24V DC |
| Processzor | Cortex A7 / 650 MHz |
| Belső memória | RAM: 512 MB
Flash: 4096 MB Retain: 128 kB |
| Külső memória | µSD |
| Szerviz-interfész | USB-C |
| Hőmérséklet | -25 .. +60°C |
| Tanúsítványok | CE, UKCA
UL (OrdLoc) 2022-02 |
2. Csatlakozások
IO-Mix
8xDI…24V, 2,8 mA
4xDO…24V 0,5 A
2xAI…(0…10V)
2xAO…(0..10V)
2xPT1000/NI1000 + Nyersérték
RS-485
Galvanikusan leválasztott
Csatlakozók
2xRJ45 Ethernet
Szerviz csatlakozó
USB-C (Device-Mode)
3. Tápegység
Alapvetően a WAGO I/O-SYSTEM három galvanikusan leválasztott feszültségtartománnyal rendelkezik:
– Rendszer
– Külső perifériák
4. Szoftver
CODESYS V3.5 + Csomagok
Eszközök és könyvtárak csomagban való telepítése
Eszközök és könyvtárak csomagban telepíthetők és integrálhatók a CODESYS környezetbe.
Beállítás a Központi felületen
Például:
- idő
- IP cím
- SD kártya
- VPN konfiguráció
- OPC UA
- tűzfal
…
A visu felület elérhető a linken keresztül:
https://ip-Adress/webvisu/webvisu.htm
5. Diagnosztikák
Diagnosztikai célból 12 Tricolor LED (piros, zöld, narancssárga) van elhelyezve a PFC-k előlapjára. A LE D-ek ki- és bekapcsolhatók (folyamatosan világítanak, különböző frekvencián villognak). Az ábrán látható LED-ek egy kiterjesztett házú PFC 200-hoz tartoznak, és a maximális terepi busz konfigurációt képviselik. A BF, DIA és CAN LED-eket további U(ser)-LED-ekre cserélik, ha a terepi buszok nem támogatottak. Az U(ser)-LED-eket a felhasználó szabadon konfigurálhatja.
6. PLC Ciklus
A PLC ciklus ideje a CPU-tól és a program hosszától függ.
A PLC az IPO modell szerint működik (bemenet – folyamat – kimenet). Egy ciklus a bemenetek beolvasásával kezdődik. Egy ciklus elején a vezérlő eltárolja a bemenetek értékeit a bemenetek folyamatképében, ezért ez egy pillanatfelvétel a bemenetek állapotáról a ciklus elején. Ezután megkezdődik a program feldolgozása. A vezérlő hozzáfér a bemenetek folyamatképéhez, és kiolvassa a tárolt adatokat. A feldolgozás után a kimenetek állapotinformációi a kimenetek folyamatképében találhatók. A kimenetekre vonatkozó összes információ egyidejűleg kerül kiírásra a PLC ciklus végén.
7. Konfigurálás programozás helyett
Szoftver könyvtárak:
A WAGO-nál számos használatra kész szoftvermodul található. Ezen blokkok mindegyike már tartalmazza a kívánt funkció logikáját. A blokk értékeit a bemeneteken keresztül adhatja meg. A blokk kimenetein hozza létre az aktuátorokat vagy a kimeneti változókat, hogy tovább dolgozhasson a blokk értékeivel.
Ezeket a gyűjteményeket szoftverkönyvtárnak nevezik, és számos különféle funkciót tartalmaznak témakörök szerint rendezve.
A WAGO könyvtárakat kiegészítő csomagként telepíthetők és integrálhatóak a CoDeSys 3.5-höz.
IEC 61131-3
IEC 61131-3 adat típusok
Az adattípusok (adatformátumok) szabványosítása szükséges a folyamatadatok egységes megjelenítéséhez a különböző gyártók rendszerhatárain keresztül. Az IEC 61131-3 a PLC-rendszerek speciális követelményeivel foglalkozik. A leggyakrabban használt elemi adattípusok a BOOL, BYTE, WORD, INT, DWORD, REAL, IDŐ. Az adattípusok a táblázatban félkövérrel vannak jelölve (lásd az ábrát
7.1 Program Szervezési Egység (POU)
Az IEC 61131 szabványban három programszervezési egység van szabványosítva. A blokkok segítségével strukturálhatja projektjét. Emiatt a blokkokat programszervezési egységeknek (POU) nevezik.
A POU-knak három típusa van: Funkció (FUN), Funkció Blokk (FB) és Program (PROG), amelyek ebben a sorrendben növekvő funkcionalitással rendelkeznek. A FUN-ok főként abban különböznek az FB-ktől, hogy mindig ugyanazt az eredményt (függvényértékként) adják vissza ugyanazon bemeneti értékekre, vagyis nem lehet “memóriájuk”. Ezzel szemben az FB-k mindegyike a saját adatkészletén dolgozik, azaz “emlékezhetnek” az állapotinformációkra (példányképzés). A programok (PROG) alkotják a PLC felhasználói program „fejét”, és lehetőségük van elérni a PLC perifériákat, vagy elérhetővé tenni azokat a többi POU számára.
7.2 Program struktúra
7.2.1Program Szervezési Egység „Program “
A program
A PLC program legfontosabb része az IEC szerint a PROG nevű program. A kulcsszó a “PROGRAM”. Ez a mondattípus a főprogramot (PLC_PRG) reprezentálja, amely a DIN 19239 szerint OB1 volt. A funkciók, funkcióblokkok és alprogramok a PROG mondatban kerülnek meghívásra. A blokk elején meghatározásra kerül a bemenetek/kimenetek hozzárendelése és a globális adatok, melyekhez a program többi része hozzáfér.
Egy program
– egy vagy több értéket ad vissza a végrehajtás során
– világszerte ismert az egész projekt során
– pufferelhet értékeket
– lesz a fő program “PLC_PRG” néven
A további hivatkozások a főprogramból indíthatók.
7.2.2 Program Szervezési Egység „Funkció Blokk “
A funkcióblokk:
Az FB a funkcióblokk rövidítése. A „FUNCTION_BLOCK” megnevezés kulcsszóként használatos.
A függvényekkel ellentétben a funkcióblokkok több kimenetet és tranzitparamétert is átvihetnek. Az adatpéldány kivételével a paramétereket nem kell “összekapcsolni” híváskor.
A funkciómodullal bemeneti (INPUT), kimeneti (OUTPUT) és bemeneti / kimeneti (IN- / OUTPUT) jelek és értékek továbbíthatók. Egy memória van hozzárendelve az FB-hez, a példányhoz, amely ennek megfelelően van meghatározva a blokk elején.
Egy FB meghívásakor adatpéldányt kell hozzá rendelni. Az adatpéldány adattípusa mindig megegyezik az FB nevével/funkciójával.
Egy funkcióblokk
– egy olyan modul, amely egy vagy több értéket ad vissza a végrehajtás során.
– vagy IEC-FB, gyártó-FB vagy felhasználói FB
– pufferelhet értékeket
7.2.3 Program Szervezési Egység „Funkció “
A funkció:
A függvény rövidítése FUN, a kulcsszó pedig “FUNCTION”.
A funkció paraméterezhető blokként programozható a szabványos funkciók megvalósítása érdekében.
Az IEC 61131 szabványnak megfelelően meghatározták, hogy a funkcióhoz tetszőleges számú bemeneti érték rendelhető. Azonban csak egy függvényérték kerül visszaadásra. Ez azt jelenti, hogy a blokk az IL utasításhoz hasonló módon használható, ennek megfelelően kimeneti érték nem rendelhető hozzá. Egy függvényben nem lehet függvényblokkot meghívni.
Egy funkció
– Egy paraméterezhető blokk “memória” nélkül, azaz mindig ugyanazt az eredményt adja ugyanazokkal a bemeneti paraméterekkel.
– Eredményét adja vissza az akkumulátorban, azaz mindig csak egy adatelemet ad vissza eredményként.
– Nem tárol változó értékeket
7.2.4 Változók
A bal oldali ábra a helyi változókat mutatja. Ezek az adott blokk deklarációs részében vannak meghatározva. A PLC_PRG változók definíciója itt látható.
A jobb oldali ábra a globális változókat mutatja, a „globális változók” alatt. Az ezen a területen deklarált változók nincsenek hozzárendelve egyetlen blokkhoz sem, és minden blokk írhatja és olvashatja.
A Változó deklarációs ablak megnyílik, amint olyan változót kell használni, amelyet a fordító nem ismer (pl. új változók).
Az osztály, név és típus mezők kötelező mezőket jelentenek, és mindig észszerűen kell kitölteni.
Az osztály mezőben a fenti kiválasztási lehetőségeket láthatja.
– VAR: Ideiglenesen használt adat, amely csak az adott blokk feldolgozására érvényes.
– VAR_INPUT: A modulba átvitt adatok használatához.
– VAR_OUTPUT: A blokkban generált és más programrészekbe történő kimeneti adatok kiadására.
– VAR_IN_OUT: A blokkba átvitt, ott módosított, majd más programrészekre kiírt adatokkal való használatra.
– VAR_GLOBAL: A globális változók lehetnek mind olyan változók, állandók vagy maradandó változók, amelyeket az egész projektben ismerni kell.
Értelmes változónevet kell rendelnie névként, hogy később gyorsabban megtalálja a változót.
Írja be a megfelelő adattípust a típus mezőbe.
A változó deklarációs ablakának második része az opcionális mezőket mutatja. Itt adhatja meg a változók listáját, a kezdeti értékeket, a címeket, a megjegyzéseket, valamint a konstans, a megtartás és az állandó jelzőket.
A „változólista” mező segítségével a globális változót egy adott listára helyezheti át.
Azok a kezdeti értékek, amelyek értékei nincsenek megadva, automatikusan 0 vagy FALSE.
A mezőcímben közvetlen címzéssel közvetlenül elérheti a memóriaterületeket.
A maradandó változók a szokásos programfutási időn túl is megtarthatják értéküket. Ide tartoznak a permanens változók és a perzisztens változók.
Ha a perzisztens változóknak meg kell őrizniük korábbi értékeiket egy ellenőrizetlen vezérlési hiba után is, akkor ezeket is VAR_RETAIN-ként kell deklarálni. A perzisztens változók megtartására szolgáló alkalmazási példa egy üzemóra-számláló, amely áramszünet után folytatja a számlálást.
A következő táblázat bemutatja, hogyan viselkednek a permanens és/vagy perzisztens változók különböző működési állapotokban:
(x = érték megmarad; – = érték újra inicializálva)
Az azonosítónál, azaz a változók nevénél figyelembe kell venni, hogy nem tartalmazhat szóközt, nem deklarálható kétszer, és nem lehet azonos a kulcsszavakkal. Ezenkívül a név nem kezdődhet számmal, és nem tartalmazhat kötőjelet.
A változók nem különböztetik meg a kis- és nagybetűket, azaz a VAR1, Var1 és var1 nem különböző változók.
Az azonosítóknál jelentősek az aláhúzásjelek, pl. Az “A_BCD” és az “AB_CD” különböző azonosítóként értelmezhető. Több egymást követő aláhúzás nem megengedett. Az azonosító hossza és a szignifikáns tartomány a gyakorlatban nincs korlátozva (max. 255 karakter).
Magyar jelölés:
Könyvtári moduljaink a bemutatott stíluskalauz-javaslaton alapulnak. Az alkalmazott módszert magyar jelölésnek nevezik. A változó adattípusát névelőtag jelzi, ez különösen hasznos a bemeneti, kimeneti és globális változók esetében.
A jobb oldali lista egy példát mutat be arra, hogy a WAGO jelenleg hogyan használja a magyar jelölést a könyvtári blokkoknál. Ez azonban nem rögzített alapértelmezett, hanem csak javaslat.
Ha bevezetsz egy magyar jelölést, akkor az egész csapatnak meg kell egyeznie a szabványban.