Betöltés…
WAGO Hungária

Több az álláshely, mint a frissdiplomás – Interjú a jubileumi Ajtonyi verseny szervezőjével, Lamár Krisztiánnal

Hamarosan kezdetét veszi az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karán a XXV. Jubileumi Országos Ajtonyi István Irányítástechnikai Programozó Verseny, mely mind a hallgatók, mind pedig a szakma számára izgalmas rendezvénynek számít, hiszen a legtehetségesebb hallgatók mérik össze tudásukat. A verseny szervezéséről és a szakoktatás jelenlegi helyzetéről beszélgettünk Lamár Krisztiánnal, az idei verseny főszervezőjével. 

 

Röviden összefoglalná, hogy mi az Ön szerepe az Ajtonyi verseny megszervezésében?

A versenyt minden évben más felsőoktatási intézmény rendezi, idén az Óbudai Egyetem szervezi a 25. jubileumi versenyt. Én vagyok a szervezőbizottság vezetője, egyébként pedig társelnöke vagyok a FIOM egyesületnek, melynek az egyetlen célja az Ajtonyi versenyek megrendezése, ők osztják minden évben egy-egy intézménynek a szervezést. 2008 óta most először lesz ismételten nálunk a verseny.

 

Mennyire nagy az érdeklődés a fiatalok körében az irányítástechnikai képzések iránt?

Valójában automatizálási képzésről nem beszélhetünk Magyarországon, hanem automatizálást oktatnak több szakon. Például villamosmérnöki szakon, gépészmérnöki szakon, de mérnökinformatikusoknak is oktatnak automatizálást. Hogy ezeken a szakokokon belül az automatizálásnak mekkora az aránya, arról nincs pontos információm, de a saját hallgatóim elhelyezkedéséből azt tapasztalom, hogy nagyon nagy az érdeklődés az irányítástechnika iránt. Ennek ellenére több frissdiplomás álláshely van, mint amennyi diákot kibocsátunk.

 

Idén mind a 24 csapathely elkelt az Ajtonyi versenyen. Volt túljelentkezés? Valóban ilyen sok a kiemelkedően tehetséges diák?

Az a helyzet, hogy eddig egyszer fordult elő, hogy 24 fölött volt a résztvevők száma, általában 20-24 közötti csapattal számolunk. Hiszen ugyanazok az intézmények delegálnak, és egy intézmény nem delegálhat kettőnél több csapatot. A 24-es limitet technikai korlátok miatt kellett meghoznunk, mert azonos felszereltségű állomáshelyet ennyit tudtunk biztosítani. Tehát ezt a számot minden évben a szervező intézmény állapítja meg. Ha 24 fölé ment volna a szám, akkor életbe lépett volna egy belső szabályozás, hogy kinek kell visszalépnie, de ezt sem most, sem korábban nem kellett még alkalmazni szerencsére.

 

Vannak visszatérő csapatok, versenyzők?

Vannak, elvégre amíg valakinek hallgatói jogviszonya van, addig visszajöhet. Nincsenek korlátozások, hogy aki már részt vett vagy nyert, az nem nevezhet újra, hiszen a versenyző ilyenkor kockáztat. Ha az egyik éven jó eredményt ért el, akkor a következő éven is bizonyítania kell. Volt olyan hallgató, aki négy egymás utáni versenyen is szerepelt, ebből pedig talán háromszor is győzött. A résztvevők pedig általában kötődnek: most már egyre több olyan felkészítő tanár, kolléga van, aki egykor versenyző volt.

 

A 24 csapatban mindössze 2 lány található. Mennyire reprezentatív ez a szám a szakmát illetően?

Az az igazság, hogy ez nagyjából egy normális arány, az én 24 hallgatómból most például egyetlen egy lány. De volt már példa arra, hogy indult egy csak lányokból álló csapat, ők az én versenyzőim voltak két éve. Ez soha korábban és soha azóta senkinek nem sikerült. És természetesen ahhoz, hogy valaki bekerüljön egy csapatba, szükséges, hogy úgy ítéljük meg, méltón tudja képviselni az egyetemet. Például ez a lánycsapat a középmezőnyben végzett, így mondhatjuk, hogy a résztvevőknek legalább a felét maguk mögé utasították.

 

A tudásösszemérésen és az értékes nyereményeken túl miként profitálhatnak a résztvevők a versenyből?

Ugyan a versenyzők is kapnak pénzjutalmat, de a tárgynyeremények valójában az intézményekhez kerülnek, hiszen a cégeknek ez az érdeke, hogy ezáltal bekerüljenek az oktatásba, így minél több leendő szakember ismerheti meg őket. De újabban a támogató cégek már a hallgatóknak is ajánlanak fel kisebb értékű jutalmakat. Ami fontosabb, hogy a verseny által bekerülnek ezeknek a cégeknek a látókörébe, és így sok lehetőség megnyílik előttük. Bár a legtöbb résztvevőre, mivel kimondottan jó képességűek, már előtte is felfigyel egy-egy cég.

 

Az oktatónak, felkészítőnek mekkora a szerepe a csapat sikerében?

Azt szoktam példaként mondani, hogy pontosan olyan ez, mint az olimpián. Például Kemény Dénes mindent megtehet otthon, de amikor a verseny van, akkor már csak a versenyzők vannak. A tanár semmilyen módon nem segítheti, nem vehet részt magában a versenyfolyamatban. Többek között ezért is van így elkülönítve a versenyzők és az oktatók programja a három nap során. A házigazdák mindig ügyelnek is arra, hogy ne bóklásszanak ott a tanárok, mert az a tanár, aki esetleg bele akar szólni, az nem csak a saját csapatát segíti, de a többieket is hátráltatja, zavarja.

 

Említette, hogy sokkal több a frissdiplomás hely, mint a végzős diákok száma. Mivel lehet (még) vonzóbbá tenni ezt a szakterületet a fiatalok számára? Vannak ezzel kapcsolatos törekvések itthon?

A mi egyetemünkön ez eleve telítetten megy. Eleve a középiskolás még csak szakot választ, nem szakirányt. Csak az alapképzés alatt választja ki, hogy melyik szakirány érdekli, az már más kérdés, hogy oda bekerül-e vagy sem. A mi szakirányunkra például nem garantált a bejutás. Ezen belül lehet még szakterületként választani a programozható automatizálást, ami az irányítástechnikán belül a legnépszerűbbnek számít. Azt mondhatom, hogy ha többen jelentkeznének, akkor sem lenne több hallgatónk, mert nincs meg rá a személyi kapacitás, még a keretszámok növelésére sem. Először az oktatói pályát kéne vonzóvá tenni, hogy több hallgató jöhessen hozzánk. De ez már nem a mi feladatunk.